ELNÖK: Köszönöm szépen, Bodó képviselő úr. Most megadom a szót napirend utáni felszólalásra Tilki Attila képviselő úrnak: „A Rákóczi szabadságharc utolsó országgyűlése Salánkon” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Napjainkban, az árvízként sodró mindennapokban ne felejtsünk el felpillantani néha: ahhoz, hogy tudjuk, hol tartunk, tudnunk kell, honnan jöttünk.

Kötelességünk, hogy megemlékezzünk nagy történelmünk egy fontos eseményéről, II. Rákóczi Ferenc utolsó országgyűléséről, ami a mai magyarság számára ‑ legyen az határon innen vagy túl ‑ fontos üzeneteteket hordoz. Az egyik az összetartozás, ami ma azt jelenti, hogy a magyar nemzetnek nem lehet határokat állítani. A másik pedig az, hogy nem adhatjuk fel soha, nem lehetünk meghunyászkodó csatlósai sem a Habsburgoknak, sem az Európai Uniónak.

A szabadságharc végéhez közeledve 1711. január 13-án a fejedelem egy hónapra fegyverszünetet kötött a császárral, majd január 31-én gróf Pálffy János császári tábornagy átnyújtotta a nagyságos fejedelemnek a békefeltételeket. A békefeltételek megvitatására Rákóczi a vadászatok alkalmával megismert salánki kastélyba hívta össze tanácsosait és szenátorait. A fejedelem 1711. február 10-én érkezett a tanácskozás színhelyére, Ugocsa vármegyének az északnyugati részén, „Feketepatak földjén található faluba”, Salánkra. A nyolc évig tartó, sok dicsőséggel és szenvedéssel teli szabadságharc, amelynek bölcsője, talaja, ereje és tartaléka ez a mi szűkebb hazánk, Szatmár-Bereg és Ugocsa volt, az utolsó tanácskozáson hozott döntésével elutasította a Habsburgok bé­kefeltételeit. Itt határozták el a rendek, hogy Rákóczi személyes találkozón Lengyelországban próbálja Péter orosz cárt segítségnyújtásra bírni. A fejedelem távolléte idejére Károlyi Sándort nevezték ki a kuruc seregek főparancsnokává. Február 18-án indult Salánkról a fejedelem utolsó útjára, majd elhagyta hazáját, ahova élve soha többé nem tért vissza.

A II. Rákóczi Ferenc vezette küzdelem az ország teljes függetlenségéért folyt, és végül az erőtlen erőviszonyok, a kedvezőtlenné váló európai politikai helyzet és az ország belső társadalmi ellentmondásai miatt bukott el. A bukás ellenére a szabadságharc megakadályozta Magyarország teljes beolvadását a Habsburg Birodalomba.

Rákóczi emigrációba kényszerült, de megkérdőjelezhetetlen nemzeti hőssé vált, és követendő példakép maradt a magyarok szemében. 2015 óta a kiemelkedő államférfi, a Rákóczi-szabadságharc vezérlő fejedelmének születésnapja, március 27-e nemzeti emléknap. Az Országgyűlés 2015-ben határozott erről.

2017. február 12-én vettem részt a II. Rákóczi Ferenc salánki országgyűlése 306. évfordulójának alkalmából megtartott emlékünnepségen Salánkon, ahol a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Csűry István tartotta a hálaadó istentiszteletet. A Rákóczi-emlékparkban az ünnepi beszédemben kifejtettem, hogy a kuruc hagyományokhoz való ragaszkodás az egyik fő ismérve az ugocsai településeknek, de Ugocsához hasonlóan a szatmári és beregi településeken élőkre is igaz.

A Cum Deo pro Patria et Libertate szellemisége tartást ad a településeknek. Ezért is bír nagy jelentőséggel ez a megemlékezés, mivel erős kapaszkodót ad a mai kárpátaljai magyarságnak, akik napjainkban nehéz időket élnek meg az őket körülvevő politikai helyzetben. Nyelvük használatáért aláírásgyűjtésbe kezdtek, és a kedélyeket pedig az borzolja, hogy Andrij Parubij, a Legfelsőbb Tanács elnöke bejelentette, hogy a közeljövőben a hivatalt viselő kettős állampolgárságú emberektől elveszik az ukrán állampolgárságot is.

Arról se feledkezzünk el, hogy március 18-án immár sokadik alkalommal tartotta meg a szélsőséges Karpatszka Szics szélsőjobboldali alakulat a felvonulását Ungváron, ami szintén nem segíti a nemzeti megbékélést.

Talán fontos nekünk is, nemcsak a kárpátaljaiaknak, hanem nekünk itt, a parlamentben az a gondolat, amit Horkay Lajos lelkész 1936-ban a Beszélő kövekben írt. A Beszélő kövekben Salánk történetét foglalta össze az oda való és nagytiszteletű úr. A következőket írta: „Célom, hogy hitet, öntudatot és önbizalmat ébresszenek e sorok a te lelkedben, salánki magyar kálvinista nép! Meglátod e mécsvilágnál, kik voltak apáid százados robotban, szenvedésben, jogfosztásban, védekezésben, természeti és elemi csapásokban, a hadak útján, életben, halálig hűen tűrő, szenvedő, de hivő, reménykedő és kitartó magyar kálvinista nép!”

Emlékezzünk meg a mai napon II. Rákóczi Ferenc fejedelem tetteiről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)! Tisztelet a bátraknak, akik hazánkért vívott küzdelmekben vesztették életüket! (Taps a kormánypárti padsorokból.)