Külföldi Hírek
Ott ahol Gorlice elé haladó 977-es számú út befogadja az Uscie Gorlickie irányából érkezőt, a kereszreződés előtt van a Dusan Jurkovic terve szerint épített 56. számú temető.
Helyénvaló az “épített” szót használni, mert különösen kívülről tűnik szembe, hogy építész alkotása. Jurkovicot a fa költőjének is említik, ám itt mégis nagyobb szerepet szánt a kőnek. Igaz, ez csak a kerítésre vonatkozik. Nem rusztikus, hanem faragatlan kőből emelte az alacsony kerítést, ami nem erőt, inkább könnyedséget sugároz. Inkább díszít mint véd és ezt kívülről lehet igazán érzékelni. A historikus építészet formakincsét lopta Galícia kis falujába: kis túlzással reneszánsz kori kőbábokra hasonlít a körbefutó alacsony kőfal. A sírkert alaprajzát is nagy gonddal rajzolta meg, nem merev, nem szögletes hanem hajlékony vonalak jelölik a határt. Kívülről is szép, de belépve a sírkeresztek között sétálva megragadónak érezhetjük. A kerten belül Jurkovic visszatér a fához és a szecesszióhoz. Az ovális forma egyik végéhez egy kis, félkör alakú benyílót illesztett, amelynek magasba törő fakeresztet állított. A kereszt törzsét szögekkel díszítette, tetejére a magyar Alföld falvainak határában található keresztek pléhoborításhoz hasonló hullámzó, csipkés peremű óntetőt rakott. A kereszt, ami meghatározó eleme a temetőnek, egy csoportos sírt is jelöl, ez központ emlékműnek is tekinthető. Azt, hogy csoportos sír, egy hét nevet tartalmazó kis névtábla jelzi a központi emlékmű funkcióra a rávésett szöveg utal: “Egyetlen lélegzete voltunk azon millióknak, akik megmentették a hazát”. /Magyar Turista 2013/8/tése a visszaállításra. A hadisír gondozáson a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület felkérésére vettünk részt. Köszönjük szépen!